Játék a kortársakkal
Egy gyermek életében azért fontos a vele egykorú társakkal való játék, mert:
<li>gyakorolhatja a kölcsönösséget és azt, <strong>hogyan kell együttműködni valakivel</strong></li> <li>megtanulhatja, <strong>hogy hogyan szabályozza önmagát</strong>, hogyan kontrollálja a saját akaratosságát és agresszióját</li> <li><strong>össze tudja hasonlítani magát</strong> másokkal</li> <li><strong>közös élményhez</strong>, tapasztalatokhoz jut</li> <li><strong>egyenrangú kommunikációs partnert</strong> talál, akivel mellérendelt kapcsolatot alakíthat ki</li> <li>számára a társa egyszerre jelent <strong>utánozható modellt és a viselkedésének megerősítőjét,</strong> illetve</li> <li>az együttlétörömét élheti át minden ilyen helyzetben.<strong> </strong></li>
Játék a felnőttekkel
Felnőttként egy játékhelyzetben egyrészt nekünk kell megteremtenünk a feltételeket. Ez azt jelenti, hogy olyan nyugodt légkört kellene teremtünk, melyben a gyermek szabadon játszhat, ahol van elegendő hely és idő és nem utolsósorban megfelelő játékkészlet! Utóbbi nem azt jelenti, hogy állandóan el kell halmoznunk a gyermeket mindenféle csodamasinákkal, az azonban jó, ha a lurkó játékai:
<li><strong>megfelelnek az életkorának</strong>, fejlettségének és érdeklődésének</li> <li><strong>többfajta tevékenységre adnak lehetőséget</strong>, hogy a játéknál csak a képzelet szabjon határt</li> <li>aktivitásra, <strong>szabad választásra</strong> is módot nyújtanak</li> <li>rendezettek, így át tudja látni, hogy mi mindennel játszhat</li>
Felnőttként másrészt gyakran mi is részt veszünk a gyermek játékában. Fontos, hogy pozitív jelenléttel és támogató-megerősítő odafigyeléssel legyünk jelen a helyzetben és adjunk visszajelzést mind szóban, mind a testbeszédünkben, mind a nem verbális kommunikációnkban (simogatás, érintés, odafordulás, hangszín) is.
Gyermek és felnőtt közös játéka jó, mert:
<li><strong>örömet okoz</strong> mindkét félnek</li> <li><strong>mélyíti a köztünk lévő kapcsolatot</strong></li> <li>lehetőséget nyújt egymás jobb <strong>megismerés</strong>ére</li> <li><strong>biztonságot nyújt</strong> a gyermeknek, illetve</li> <li>tapasztalási és <strong>tanulási lehetőségek</strong> bővülését hozza magával.</li>
Amennyiben elakad valahol az apróság, nyújtsunk neki segítséget, akár tevőlegesen, akár konfliktus esetén megnyugtatással vagy a szabályok tisztázásával! Ugyanakkor segíthetjük ötletadással is egy új lehetőség felkínálásával vagy a folyamatban lévő játék továbbfejlesztésével.
Miközben gyermekünkkel játszunk:
<li>ne erőltessünk semmit!</li> <li>Ne viselkedjünk kioktatóan!</li> <li>Legyünk jelen teljesen a helyzetben, ne csak ímmel-ámmal!</li> <li> Több gyermek esetén kezeljük őket egyenlően, kerüljük a kivételezést!</li> <li>Ne kezeljük a játékot feladat-teljesítésnek, közvetítsük azt a gyerek felé, hogy a tevékenység öröme a lényeg és nem az eredmény!</li>
Forrás: B. Lakatos Margit (szerk.): Játékpszichológia. Olvasókönyv óvodapedagógus hallgatóknak. ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar. Budapest, 2001.
