Ha a válság szót halljuk, a legtöbbünknek a gazdasági válság jut elsőként eszünkbe, de a társadalom válságai gyakran csak az egyik okát képezik a mi privát, személyes válságainknak. A krízisek végigkísérik az életünket és mindig változást hoznak magukkal. Mivel ilyenkor érzelmileg teljesen érintettek vagyunk, és csak a saját szemszögünkből tudjuk szemlélni az előttünk tornyosuló problémahalmazt, így nem is igen tudjuk reálisan értékelni az eseményeket.

Tévutak, avagy hogyan kezeljük rosszul a válságainkat…

1, Sokan menekülőre fogják… A menekülés a legkönnyebb módja a válság kezelésnek, viszont a probléma „szőnyeg alá söprésével” a pozitív hozadékok, így a személyes fejlődés és a mélyebb önismeret elmaradnak.

2, Sokan elfojtják… Főleg férfiakra jellemző, hogy elrejtik, elfojtják a feszültséget. Pedig az a testük és lelkük mélyén eszi, marja őket tovább.

3, Sokan dühösek és bosszút szomjaznak… Az egyre mélyebb válságukban bűnbakot keresnek, akire rákenhetik a történteket.

De mit tehetünk akkor, hogy túljussunk a nehéz időszakon?

A legjobb, amit tehetünk, hogy a bennünk dúló feszültség energiáját valamilyen hasznos dologba fektetjük, azaz teremtő energiát hozunk létre. Elsősorban pénzügyi válságainknál segíthetnek a helyettesítő megoldások, amikor átértékeljük, hogy számunkra mi a fontos, és ezeknek megfelelően átrendezzük a szükségleteinket. Felszínes megoldást jelenthet a mozgás, hiszen a fizikai aktivitás tudományosan igazoltan jó stresszoldó és hosszú távon növeli az energiaszintünket is.

Ha krízisben vagyunk, az soha sem csupán minket érint, hanem mindig kihat a környezetünkre is, különösen ha a bennünk dúló feszültséget valaki más okozta. Ezért a környezetünkben élőkkel szorosan együtt kell működnünk, és közösen kell megoldást találnunk a problémákra. Ehhez persze szükség van a másik fél megértésére és az elfogadására is, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy elfogadjuk és tiszteljük az eltérő álláspontját.

Nehezíti ezt, hogy a mai fogyasztói szemléletű világban egyre inkább közönyössé válunk. Mi is gond nélkül elmegyünk mások mellett, ahogy ők is mellettünk. Ebben lehet segítségünkre a család, amibe beleszületünk, ami normális esetben körül vesz minket, ami elfogad. Ezért jelent óriási problémát, ha a család közege valamilyen okból sérül.

Bár a családot nem pótolja, de fontos kapaszkodót jelenthetnek a barátok is a nehezebb időszakokban. A barátainkat mi magunk választjuk, de itt a közös érdeklődés, a közös gondolkodásmód nagyon közel hozhat egymáshoz minket. A barátok és a család mellett persze a másik megtartóerőt „a társunk” adhatja. A társ, aki értelmet adhat az életünknek, akiért érdemes küzdeni.

A családtagjaink, a barátaink, a párunk segíthetnek abban, hogy kiönthessük nekik a szívünket. A meghallgatásnak, az ítélkezés és a minősítés nélküli odafigyelésnek óriási szerepe van a problémák leküzdésében, hiszen már önmagában attól, hogy elmeséljük a velünk történteket, új nézőpont nyílhat meg előttünk.

Ahhoz, hogy kilábalhassunk a válságból jó fogódzót jelenthet, ha kialakítottuk a személyes életfilozófiánkat, ha meg tudjuk határozni, hogy mely értékek mentén éljük az életünket. Ide tartozik, ha magunkénak valljuk valamelyik vallás tételeit vagy tudatosan választjuk az ateizmust. Egyszóval, ha hiszünk valamiben.

A környezetünk viszont sokszor nem is sejti, hogy problémáink merültek fel. Ahhoz hogy segítséget kapjunk, kérnünk is kell! De a másokkal kapcsolatos szoros együttműködéshez az is hozzátartozik, hogy nekünk is segítséget kell nyújtanunk, ha kérik. Járjunk nyitott szemmel és figyeljünk másokra! Vegyük észre, ha valaki válságban van!

A válságaink leküzdéséhez az is kell, hogy mi magunk is törekedjünk a probléma megoldására! Mint mindenért, azért is kemény meg kell dolgoznunk, hogy túljussunk egy krízisen. A pszichológiában ezt belső munkának nevezik, ami bár sok energiánkba kerül, de megéri, mivel jobban megismerhetjük saját magunkat is, és a jövőben a hasonló helyzeteken már könnyebben lendülhetünk túl.

Forrás: Mindennapi Pszichológia