Melyek az izomdiszmorfia jellemző tünetei?

1. Az érintett túl sokat foglalkozik azzal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. Ehhez társul az órákig tartó súlyemelés és az étrendre fordított túlzott figyelem.
2. A test miatti aggodalmaskodás jelentős mértékű stresszt okoz az érintett életében. A felsoroltak közül legalább két állítás jellemzi az izomdiszmorfiában szenvedőt:

• Felad az életében fontosnak tartott dolgokat, hogy kényszeresen betarthassa edzési és étkezési menetrendjét.
• Kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben testét mások is láthatják. Ha ilyen mégis előfordul, akkor az jelentős stresszt vagy szorongást okoz számára.
• A testi kinézete és az izomzata felett érzett aggodalmaskodás olyan méreteket ölt, hogy az jelentős stresszt okoz élete fontos területein.
• Annak ellenére folytatja a túlzásba vitt edzést, a speciális étkezést vagy a teljesítménynövelő szereket használatát, hogy tisztában van azok káros hatásával.
• Túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek látja magát.

Az izomdiszmorfiában szenvedő férfiak az atlétikus, izmos, „Schwarzenegger-típusú” testalkatot hajszolják kényszeresen. Igen izmosak, megszállottan edzenek, általában súlytöbbletük van, de ennek ellenére félnek a soványságtól és hízni szeretnének. Gyakran rejtőzködnek, bő ruhákban járnak, mivel félnek, hogy soványságuk miatt kinevetik őket. Ezek a férfiak általában sokat esznek, de mindezt csak izomtömeg-növelés céljából teszik, más evészavaroktól eltérően nem áll a háttérben manipulációs igény vagy kontrollvesztés.

Az izomdiszformiában szenvedőkre a legnagyobb veszélyt az anabolikus szteroidok túlzott fogyasztása jelenti, ami a különféle testi szövődmények (májkárosodás, megváltozott nemi jellegek, elektrolit-háztartási zavar) mellett pszichés tüneteket is okoz (érzelmi zavarok, pszichotikus tünetek).

Az izomdiszmorfia kialakulásában valószínűleg nagy szerepet játszik a média által közvetített férfi atlétaideál, a nemi vagy testi identitásbeli problémák és a nem megfelelő anyakapcsolat. Az érintettek családjában az apa általában periférikus helyzetben van, és kevésbé vonódik be a család érzelmi életébe.

Az izomdiszmorfiában szenvedők gyakran önértékelési zavarokkal küzdenek, és a testedzést, a test módszeres fejlesztését használják tudatosan és tudattalanul az önbizalmuk növelésére. Nehezebben alakítanak ki baráti- és partnerkapcsolatokat, ezért életterük beszűkül. Emiatt egyedül a kényszeresen űzött testedzés válik örömforrássá, ez tölti ki életüket. Mindemellett az érintettekre jellemző a másokkal szembeni bizalmatlanság, a tehetetlenségérzés, a perfekcionizmus és a felnőtté válástól való félelem.

Ha a fenti leírásban magára ismer, mindenképpen forduljon szakemberhez.