Számos ok vezet az elhízáshoz: társadalmi környezet, szülői minta, genetika. A gyerekpszichológusok az elhízás lelki okait hangsúlyozzák. A családterápia szerint a gyerek a szülők problémáira reagál, akik olykor irreális elvárásokat támasztanak, vagy semmilyen határt, nem szabnak gyereküknek. Mit tehet a család, hogy jól segítsen a gyerekének? Beszélgetés a családterapeutával, Lévai Ágnes Melindával.

– A szülői viselkedés mennyire befolyásolhatja a gyerek elhízását?

– Számos probléma vezethet a gyerek túlsúlyához, elhízásához, azt látom, hogy egyre több szakterület teszi hozzá a saját tapasztalatait, módszereit. Elengedhetetlen, hogy egy felelősségteljes szülő a túlsúlyos gyerekét elvigye orvoshoz, kivizsgáltassa, hiszen ilyenkor nagyon sok minden szóba jöhet, cukorbetegség, lelassult anyagcsere, a hormonháztartás felborulása akár. 

– A testsúly egy lelki egyensúly meghatározó tényező is.

– Ha a családi dinamikát nézzük, a korai etetési minták, az érzelmi kommunikáció étellel, etetéssel történő kifejezése, a túlvédés, a szülői minták, a merev családi szabályok vezethetnek akár a gyerek elhízásához. A családon belüli kommunikáció, a szülők nevelési stílusa, a családban uralkodó érzelmi viszonyok egy gyermek életének minden területére hatással vannak. Nem kivétel ez alól a gyermek étkezése, ezen keresztül a testsúlya sem. Ha a szülő aggodalmaskodik a gyerek súlya miatt, olyan kontrollt gyakorol, amely elveszi a gyerek autonómiáját, nem saját szükségleteire, éhségérzetére reagál. Ha merev szabályok vonatkoznak az evésre, mit, mikor és mennyit ehet, ahhoz vezethet, hogy a gyerek számára a tiltott étel még kívánatosabbá válik. De ide tartozik az étellel történő jutalmazás is.

– A szociális tanulás is nagyon fontos, a minta nagymértékben befolyásolhatja az elhízását. Ha a szülő is túlsúlyos, ha az étel választása nem egészséges, elérhető közelségben vannak a csokoládék, a nasik, akkor nagy valószínűséggel a gyerek is ezt a mintát követi.

– A gyerek szorongása lehet-e oka az elhízásnak?

– Ettől sokkal bonyolultabban alakul ki a gyerek elhízása.  Az elhízáshoz a szülők egyéb viselkedése, elvárása is nagymértékben hozzájárulhat. Ide sorolnám a nevelési attitűdöket, a kötődési stílust, a családi stresszorok jelenlétét. A nevelési stílusok szerint is különbözőek vagyunk. A demokratikus szülő követel, világosan meghatározott szabályokat állít fel, de a gyerek véleményét is meghallgatja, a gyerek tud mihez igazodni, és van önérvényesítési lehetősége. A rigid, merev nevelési attitűddel rendelkező szülő követel, és figyelmen kívül hagyja a gyerek érzéseit. És van az engedékeny szülő, aki mindent megenged, nem állít fel szabályokat, egyértelmű határokat sem szab, de nem is elutasító a gyerekével.  A túlsúlynak lehet oka egy rossz nevelési attitűd akár. Gyakran láthatjuk, hogy a babakocsiban síró gyerek kezébe valamilyen ételt, csokit adnak a szülők, majszolgassa, addig sem sír. A kicsi megtanulja, hogy saját szorongását, feszültségét, stresszérzetét a későbbiekben is valamilyen rágási folyamattal enyhítse. Minden evési zavar, akár az anorexia, a bulémia nervoza vagy az obezitász hátterében ott vannak a túlzott elvárások, az erős szülői kontroll, amit a gyerek csak az evésen keresztül tud visszavenni. Az anorexia és a bulémia esetében az anya-gyerek kapcsolat áll a háttérben leggyakrabban, ez egy hosszú játszma kettőjük között, ami egy függőségi viszonyt alakít ki közöttük. Fontos a családterápiás ülésen - ha a gyerek elhízását, vagy egyéb evészavarát hozza a család problémaként - felderíteni azt is, milyen rituálék kapcsolódnak az evéshez. Vagy éppen semmilyen elvárás nincs a közös étkezésekhez kapcsolva, mindenki akkor nyitogatja a hűtőt, amikor csak kedve tartja. A rendszertelenség is vezethet túlevéshez. A stressz ellen pedig egy rossz megküzdési módot is használhat a gyerek. Ilyenkor minél nagyobb zsírréteget növeszt maga köré, annál inkább igyekszik tudattalanul megóvni magát a külső sérelemtől. Ez egy ördögi kör, hiszen a kortárs csoport csúfolhatja és perifériára szoríthatja, és még jobban bánthatja a súlya miatt. A túlsúlyos gyerek még többet eszik, és még nehezebben tud beilleszkedni.

– Hogyan tud segíteni a családterápia?

– Hangsúlyozni kell, hogy a gyerek az mindig tünethordozó, a rendszer pedig úgy működik, hogy a benne élők cselekedetei, mozdulatai, viselkedése hat minden családtagra. A gyermek a tüneteivel jelzi, hogy valami nincs rendben. Egy másfajta egyensúlyt kell kialakítanunk. A gyerekről negatív önértékelését fel kell oldanunk, növelnünk kell az énerejét és a család egészét kell áttekintenünk. Ilyenkor az a kérdés, amit a terapeutának finoman felszínre kell hoznia: kinek a problémája a gyerek súlya, mi az, amit változásként meg szeretnének élni? Milyen volt a szülők gyerekkorában az étkezési szokás, milyen mintát mutatnak a saját gyereküknek? Hogy vannak a szülők a saját súlyukkal? Hol vannak a határok?  Nem a fogyást tekintjük célnak, hanem egy egészséges egyensúly kialakítását a személyiségben. Gyakran derül arra fény, hogy hamis hiedelmeket hordoz a család. Ilyen például a termékenységhez kapcsolódó hiedelem, mely szerint a vékony nő nem termékeny. A kamasz lány igyekszik ennek megfelelni, ugyanakkor szembesül a társadalom felől felé irányuló elvárással, mely egy vékony nő ideát sugall. Nehéz ebben lavíroznia egy gyereknek, ha ez nem sikerül szorongáshoz, gátlásossághoz vezethet. A legfontosabb, hogy a terápiában kimondásra kerüljenek az addig ki nem mondott félelmek, hiedelmek, hogy egy másfajta egyensúlyt tudjunk a családtagok között kialakítani. Nagyon sok féle oldalról lehetne még a családon belül kialakult helyzeteket megközelíteni, de a legfontosabb az, hogy a gyerek tüneteit ne vegyük félvállról, és képes legyen a család szembenézni saját problémáival. A legfontosabb pedig az, hogy ne hibátlan szülők akarjunk lenni, hanem legyünk elég jó szülők.

Linkek

nnk emblema logo

 

Kövess bennünket!

nnk emblema logo

Elérhetőségeink:

(+36 1) 476 1100
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
1097 Budapest, Albert Flórián út 2-6.