Mit érezhet a cukorbeteg?
Jelentős stresszt jelent az, ha valakinél 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizálnak. A betegség ténye az élet minden területét érinti, az ételek elkészítését és az étkezést, a családtervezést és nemi életet, a munkahelyi aktivitást és a szabadidő helyes kihasználását. A betegség érzelmi oldalával legalább olyan nehéz megküzdeni, mint a fizikaival, mivel minden ember másképp reagál rá.
Bár mindenki máshogyan reagál, sokan megélik az alábbiakat:
Tagadás: lehet, hogy hozzátartozója nem veszi komolyan, vagy vállrándítással elintézi a diagnózist. Ez kezdetben normális lehet, mert ez a reakció lehetővé teszi a diagnózis tényének fokozatos feldolgozását. Ha ez az állapot túl sokáig tart, súlyosan befolyásolhatja az érintett személy együttműködését a kezelést végző munkacsoporttal.
Düh: a düh érzete gyakori a cukorbetegség diagnózisa után. Keveredhet szorongással, szomorúsággal, bűntudattal és frusztrációval, amely abból fakad, hogy a cukorbetegség kezelése érdekében állandó erőfeszítéseket kell tenni.
Elszigetelődés érzése: ha valakinek folytonosan figyelnie kell az étkezésére és ellenőriznie kell a vércukorszintjét, úgy érezheti, hogy különbözik másoktól – nem sokan kedvelik ezt az érzést. Helytelen, ha azt hiszi, cukorbetegsége miatt szégyenkeznie kell, vagy célszerű eltitkolni.
Hangulat-ingadozások: a vércukorszint gyors és nagymértékű változásai érzelmi hullámvölgyhöz vezethetnek. Hozzátartozója az egyik percben még jól van, később pedig mogorva, szomorú vagy frusztrált.
Vizsgálatokkal igazolták, hogy a cukorbetegek körében gyakoribb a depresszió előfordulása. A lehangoltság a cukorbetegség kezelését megnehezítheti.
Ha fenti érzelmi állapotok bármelyike sokáig fennáll, a cukorbetegnek célszerű szakemberhez fordulnia!
Miben segíthetnek a hozzátartozók a cukorbetegnek?
Ahhoz, hogy valaki a cukorbetegségét be tudja illeszteni feladatokkal teli életébe, rengeteg munkára és jó adag alkalmazkodóképességre van szüksége. Mivel az életvitel változhat, ezért a barátok és a család támogatása nélkülözhetetlen.
Az alábbiakban néhány példa, miként járulhat hozzá a hozzátartozó cukorbetegségének kezeléséhez.
Napi rutin felállítása
A cukorháztartás egyensúlyban tartása a legtöbb esetben rendszerességet igényel. Az élelmiszerek kiválasztása, elkészítése, és az étkezések időzítése egyaránt fontos. Az étkezések és a szociális tevékenység összehangolása segíthet abban, hogy a cukorbetegség beilleszthető legyen bárki életébe.
Hallgasson figyelmesen
Nem mindig könnyű motiváltnak maradni a cukorbetegség kezelésében. A családtag ha csak meghallgatja, a beteg miként érez, hogy együtt kell élnie diabéteszével, máris a lehető legnagyobb támogatást adja számára.
A nyílt kommunikáció fenntartása
Az érzelmek elfojtása pszichés problémákhoz vezethet. Bátorítani kell a hozzátartozót, hogy beszéljen nyíltan és őszintén azokról a napi nehézségekről, amelyek cukorbetegsége kezelése miatt terhet jelentenek számára. Meg kell nyugtatni a cukorbeteget, teljesen normális, ha elkeseríti a sok erőfeszítés, amelyet cukorbetegsége karbantartásához szükséges.
Tájékozódjon a cukorbetegséggel kapcsolatban a hozzátartozó
Minél többet tudnak a családtagok a cukorbetegségről, annál többet tudnak segíteni. Ezért érdemes részt venni cukorbetegséggel foglalkozó előadásokon, tájékozódni könyvekből, vagy az internetről, hogy jobban megértsék hozzátartozójuk milyen nehézségekkel szembesül.
Szükség esetén szakemberhez is lehet fordulni
Ha a környezet segítsége már nem elég, érdemes felkeresni egy szakembert. Hozzátartozóként javasolható, hogy a cukorbeteg csatlakozzon egy diabéteszes betegegyesülethez, ahol megoszthatja aggodalmait másokkal, akiknek hasonló problémáik vannak.
forrás: Magyar Diabetes Társaság
