A partvisnyél, amit 900 millióan láttak
A cyberbullying egyik legelső, széles körben ismertté vált példája a kanadai Ghyslain Raza nevéhez köthető. Ghyslain 2002-ben ugyanis egy rövid kis filmet készített magáról, ahogy egy partvisnyéllel hadonászva utánozza a Csillagok háborújának jedi lovagjait. Az akkor 15 éves, túlsúlyos srác nevetségesnek ható mozdulatai annyira szórakoztatták az osztálytársait, hogy végül a videót feltették az internetre. Ez a rövid bemutató nemsokára vírus módjára terjedt el a megosztásoknak köszönhetően a világhálón, és néhány nap alatt milliók töltötték le a felvételt. Ghyslain hamarosan az internet mémjévé vált, 2004-ben még egy honlap is készült róla, amit 900 millióan keresték fel két év alatt. Az egyébként is önértékelési problémákkal küzdő fiú azonban megaláztatásként élte meg a videó elterjedését és nemsokára több ízben is iskolát váltott. Végül még pszichiátriai segítséget is kérnie kellett, hogy meg tudjon birkózni a hirtelen jött „népszerűség átkával”.
A pszichoterror két fajtája
Az iskolai zaklatást régóta vizsgálják a kutatók, így felmerülhet a kérdés, hogy szükséges-e az online zaklatást különálló jelenségként kezelni. A Mindennapi Pszichológia hírportálján közölt 2006-os kutatás azt találta, hogy bár az elkövetők és az áldozatok személyisége jelentős átfedést mutat a zaklatás hagyományos formája és a cyberbullying esetében, a kiváltott hatás szempontjából mégis bizonyos különbségek vannak közöttük. A 21. században megjelenő online zaklatás több kutató szerint érzelmileg megterhelőbb, mint a pszichoterror korábban ismert formái. De miért is lehet érzelmileg megterhelőbb az online zaklatás a hagyományos iskolai zaklatásnál? A kérdés megválaszolásához három megközelítésben adhatunk választ.
Az internet ördöge soha nem alszik
Egy részről a cyberbullying elől sokkal nehezebb elmenekülni. Míg az iskolai zaklatás véget ér délután 3 órakor az osztályteremből kilépve, addig a cyberbullying mindig jelen van. Az internet ugyanis soha nem alszik. A serdülők számára a kommunikáció alapértelmezett színtere az online közösségi tér, és ez még súlyosabbá teheti a cyberbullying hatásait. Emiatt ugyanis pont azon a terepen érik a támadások az áldozatot, ahol a legtöbb időt tölti.
Nincs arc, nincs felelősség
A második magyarázat az online felhasználók számára biztosított teljes vagy részleges anonimitásból adódik. A kutatások szerint az esetek felében nem lehetett kideríteni, hogy ki volt az elkövetője az internetes zaklatásnak. Az online tér tehát lehetőséget ad szélsőséges szerepek kipróbálására és határátlépések tesztelésére azok számára is, akik egyébként bátortalanabbak a személyes konfliktusok felvállalásához, és nem rendelkeznek elég érett stratégiákkal a frusztrációjuk megfelelő levezetéséhez sem.
Úgy terjed, mint egy járvány
A harmadik fontos különbség, hogy az elektronikus zaklatás az online nyilvánosság előtt zajlik. Ez a színtér tágabb, mint például egy egyszerű osztályközösség, és az információk is gyorsabban terjednek. Az áldozat emiatt még megalázottabbnak és kitaszítottabbnak érezheti magát egy-egy jól irányzott „beszólás” után.
A cyberbullying az egyén szintjén önértékelési zavarokhoz, kirekesztettség érzéshez és akár depresszióhoz is vezethet, az iskolai közösségben pedig a klikkesedés és a széthúzás tekinthető a legnagyobb veszélyforrásnak. S hogy miképp is orvosolhatjuk magát a problémát? Először is próbáljuk meg a veszélyeztetettségre utaló jeleket minél korábban felismerni, ha arra gyanakszunk, hogy ilyen probléma áll a „furcsa” viselkedés hátterében. Bármilyen apró tünet esetén azonban már érdemes egy olyan szakembert felkeresnünk, aki segítséget tud nyújtani az áldozatnak és a zaklatónak egyaránt.
A cikk a Simpler Kft. által kidolgozott Jogi alapok, családhoz köthető és internetes bűncselekmények c. kézirat alapján íródott. További információ: www.azinternetnemfelejt.hu
Forrás: Egerszegi, A., Kiss, A., Kukovecz, L., Iványi-Szabó, R., Marek, L., Nagy, D. (2014): Jogi alapok, családhoz köthető és internetes bűncselekmények, (kézirat). Simpler Kft, 2014.
