Tari Annamária pszichológus az elmúlt években több könyvet írt az információs társadalom hatásairól. Véleménye szerint online személyiségünk megformálása által lehetőséget kapunk arra, hogy megalkossuk ideális alteregónkat az internet keretei között. Az oldalra való belépéskor magunk mögött hagyjuk hiányosságainkat és azonosulunk online személyiségünkkel. Azonban a „másik én” fenntartása veszélyes lehet abban az életkorban, amikor az identitás kialakulásának folyamata még zajlik. Ilyenkor ugyanis az értékek még ingatagok, ezért nagy hatása van a közösség által meghatározott irányoknak. A jelek szerint a serdülők online közösségeinek a normái a külsőségeket és az „ideális én” megteremtését sugalmazzák, míg a realitást háttérbe szorítják a hiányosságok tagadása által.
Amerikai kutatók nemrégiben végeztek egy olyan vizsgálatot, amelyben a közösségi oldalon megtalálható online profil megjelenítése és a felhasználó offline személyisége közötti összefüggéseket szerették volna feltárni. A kutatási eredmények arra mutattak rá, hogy a való életben narcisztikusabb vonásokat mutató fiatalok Facebook profilja is több magamutogatásról árulkodik. Ezek a személyek önmagukat szebbnek és jobbnak igyekeztek bemutatni, önarcképeiket retusálták, összességében pedig több posztot és fotót töltöttek fel, mint más társaik.
Ilyenkor biztosan felmerül a kérdés: hová fog vezetni mindez? Aktivitásukból adódóan a magamutogatásra hajlamosabb felhasználók által kialakított normák válnak irányadóvá, ami előnyös önbemutatására ösztönöz mindenki mást is. A tinédzserekben állandósulhat az a benyomás, hogy egy tökéletes világnak a részei, amelyben ismerőseik folyamatosan a legjobb oldalukat mutatják. Így már érthető, hogy az elismerésre vágyó, de önmagukban gyakran bizonytalan kamaszok miért osztanak meg önmagukról valószerűtlenül vonzó megjelenést kölcsönző, provokatív képeket. A mindennapokban persze ők is szembesülnek hiányosságaikkal, azonban az online térben egy másik valóságot tapasztalnak. Vonzóbbakká válnak az online térben megélhető élmények, ahol mindenki átváltozhat a „jobbik önmagává”. Azonban ez a folyamat a tényleges identitás háttérbe szorulását eredményezheti, hiszen a fantáziaképektől elmaradó valódi önmaguk tökéletlensége nyomasztóvá válhat.
Miért veszélyes a valódi és az online személyiség összemosódása? Patricia Gibbs pszichológus szerint a virtualitásban való elmerülés a hétköznapi konfliktusoktól való elmenekülés egyik eszköze. Tari Annamária mérsékeltebb álláspontot fogalmaz meg és inkább egyfajta fantáziavilágra épülő munkamódként írja le az online jelenlétet, amelyben bármilyen szereppel azonosulhatunk és csökkenthetjük a hétköznapok sikertelenségeinek terhét.
A kérdés továbbra is adott: a mindennapi valóság tagadása és a menekülés hosszabb távon vajon milyen hatást gyakorol a fiatalabb korosztály lelki egyensúlyára? A cél kétségtelenül az lehet, hogy serdülőkorú gyermekeink, diákjaink számára hiteles mintát és segítséget nyújtsunk a középút megtalálásához, ahol a felhasználó képes az internet előnyeinek a kiaknázására a lehetséges veszélyforrások tudatosítása mellett.