Mi a stigmatizáció pontosan?

Alapvetően a társas lélektan fogalomkörébe tartozik a jelenség, és mint társadalmi jelenséget írják le, egy személy vagy csoport – rendszerint negatív, hátrányos - megkülönböztetéseként. A stigmatizáció megbélyegzettséget jelöl, és eredetileg azt jelenti, hogy valakin „Krisztus szent sebei” (Nickell, 2004) megjelennek.

Társadalomtudományi szempontból pedig olyan tulajdonságot jelöl, amit a többség bűnösnek, megvetendőnek, szégyenteljesnek tart. Éppen ezért hat oly negatívan a „megbélyegzett” egyénre: gondoljunk csak arra, hogy egy mentális beteg személyt éppen a társadalmi megbélyegzettség, negatív megítélés következtében nehéz arról meggyőzni, hogy merjen segítséget kérni, szakemberhez fordulni a problémájával, ami csökkenti a gyógyulási esélyeit.

Mi lehet ma stigma?

Társadalmi szempontból a származás, faji hovatartozás, krónikus betegség, homoszexualitás, vallás, vagy bőrszín. Lélektani értelemben bármely készség, képesség hiánya elindíthatja a stigmatizálás folyamatát, melynek eredménye a kirekesztés. Fontos azonban kettéválasztani, hogy beszélhetünk látható, szembetűnő jegyekről, melyek okot adhatnak megbélyegzésre és vannak nem szembetűnő, egyes készség hiányából fakadó, megvetésre okot adó tulajdonságok, jellemvonások, melyekhez egy alapvetően előítéletes személy könnyen hozzákapcsol további, az inkompetencia „holdudvarába” tartozó, olyan negatív jellemvonásokat, tulajdonságokat is, melyekkel a megbélyegzett egyén egyáltalán nem rendelkezik, ezzel halmozva negatív társadalmi megítélését, csökkentve emberi értékét.

Milyen lelki működés állhat az előítéletes személyiség hátterében?

Az egyén saját gondolatainak az igazolása érdekében stigmaelméleteket gyárt, melyekkel megmagyarázza, igazolja a stigmatizált egyén csökkentértékűségét. A háttérben az egyén saját önigazolási szükséglete állhat, státusz vagy hatalom szükséglet, társadalmi szerepből vagy annak hiányából fakadó érvényesülési vágy, társadalmi elvárásokból fakadó versenyhelyzet, mint az egyén jellemző lelki működése állhat.
A Lelki Egészség Világnapot a Lelki Egészség Világszövetsége kezdeményezte 1992-ben és azóta, minden év október 10-én emlékeznek meg róla. A világban számos szervezet csatlakozott a megemlékezéshez, hazánk 1994 óta. A Lelki Egészség Világszövetségének alapvető célja a mentális egészség támogatása, elősegítése.
Az egészség a WHO definíciója alapján „teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota és nem csupán a betegség hiánya” azonban mentális egészségünkről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Maga az egészség sem egy statikus állapot, sokkal inkább egy folyamatnak tekinthető, ami az egyensúlyteremtést célozza meg és az egyén arra készteti, hogy egy folyamatos, aktív válaszkészsége legyen a mindennapi valós élet kihívásaira.
Lelki egészségünket személyes világnézetünk, magatartásbeli alapelveink, önmagunkkal szembeni békénk és tudatunk nyugalma határozza meg. Modern társadalmunkban felértékelődik az egészség és az egészséges életmód szerepe, de testünk önmagában nem lehet egészséges, ha egyik része a lélek nincs a kiegyensúlyozottság állapotában. A világnap célja a lelki egészség védelme, érzelmi és lelki zavarok megelőzése, azok megfelelő kezelése, a mentális zavarokban szenvedők gondozásának támogatása, a mentális betegségekre való figyelemfelkeltés valamint a pszichiátriai problémákhoz kapcsolódó előítéletek csökkentése, a mentális betegségekhez kapcsolt stigmatizáció, megbélyegzettség elleni összefogás.