A közösségi oldalakat aktívan használók augusztusban könnyedén belefuthattak egy fiatal nő bejegyzésébe, amit a nyilvánosságra kerülése után szinte azonnal közel 30 ezren osztottak meg. Az internetes közösség felháborodását okozó fotó és a hozzátartozó leírás alapján a nőt a közelmúltban megverte és fojtogatta a volt barátja, végső soron 8 napon belül gyógyuló testi sérüléseket okozva neki. A férfi indulatai akkor szabadultak el, amikor volt barátnője visszautasította a szexuális közeledését.
Mit nevezhetünk erőszaknak a kapcsolaton belül?
Ha a párkapcsolaton belüli bántalmazásra gondolunk, sokakban a fenti történethez hasonló forgatókönyv fogalmazódik meg, ahol az önkontrollját vesztő agresszív férfi fizikailag bántalmazza a hozzá közel álló partnerét, miután a nő visszautasítja őt. Kétségtelen tény, hogy a kapcsolaton belüli erőszak elszenvedői többségében a fizikailag gyengébb nők, azonban sokan hajlamosak elsiklani az érme másik oldala felett: a bántalmazás nem csak testi erőszak formájában történhet meg.
A bántalmazás megvalósulhat fizikai és érzelmi síkon egyaránt. Míg a fizikai agresszióval inkább a férfiak élnek, addig az érzelmi bántalmazás főként a nők frusztráció-levezetési eszköztárának a része. Egy-egy szóváltás durva veszekedésbe csaphat át, melyben a legapróbb sérelmek is felnagyítva kerülnek elő, miközben a partnerek sértegetik, megalázzák és megszégyenítik a másikat. Ezeknek ugyan nincsenek testi nyomai, de pszichés síkon hosszú távon hasonló sebeket ejtenek, mint a durván elcsattanó pofonok. A veszekedések során mindkét fél kölcsönösen okoz fájdalmat a másiknak szóban vagy testileg – ki-ki a maga módján. Nem ritka tehát, hogy a konfliktuskezelés jellemző és mindennapos eszközévé válik a verbális vagy fizikai agresszió.
Milyen jelek utalhatnak erőszakra?
A bántalmazás – legyen szó testi vagy szóbeli agresszióról – legáltalánosabb és legsúlyosabb pszichés következményei lehetnek az alacsony önértékelés és önbecsülés, valamint a depresszió. A fizikai erőszak esetében a testi elváltozások mellett számos viselkedésbeli jellemzőt is megfigyelhető a rendszeresen bántalmazottak közt:
<li>az önértékelésük kifejezetten alacsony</li> <li>különös éberséget mutatnak a fenyegetőnek tűnő jelzésekre</li> <li>ambivalens módon fejezik ki érzelmeiket a társas kapcsolataikban</li> <li>a viselkedésükben túlzottan igazodnak mások elvárásaihoz, az önfeladás árán alkalmazkodnak</li> <li>idővel megalkuvóak, beletörődőek a konfliktushelyzetekben</li> <li>visszahúzódóak a társas helyzetekben</li>
Miért maradnak benne a kapcsolatban az áldozatok?
A rendszeresen bántalmazott partner passzív és függő alapszemélyiség. A függőség az életének több területét is átjárhatja, így gyakran egzisztenciálisan és érzelmileg is kiszolgáltatott a társának. Az áldozatokra gyakran jellemző a belső bizonytalanság és az alacsony önértékelés is. A bántalmazásra félelemmel és az esetek többségében még nagyobb alárendeléssel reagálnak. Így már könnyebb megérteni, hogy miért nem lépnek ki a kapcsolatból akkor sem, ha a helyzet külső szemlélőként elviselhetetlennek tűnik. Végső soron a külső támaszkeresésben és az önvédelemben gyakran akadályozza őket a félelem, a tehetetlenség, a probléma-megoldási készségek, az ismeretek és a tájékozottság hiánya.
Ha a kapcsolatban élő személyek gyermeket is nevelnek, akkor a bántalmazást az egész család válságaként kell kezelni. Függetlenül attól, hogy kit tekinthetünk az erőszak közvetlen áldozatának, tünethordozóként a család más tagjai is érintettek lehetnek, ami az egész család működési rendszerére hatást gyakorolhat.
Forrás: Hajduska Marianna: Krízislélektan, ELTE Eötvös Kiadó, 2010.
