Ezek miatt nagyon könnyen eltávolodhatunk egymástól, kevesebb figyelmet és időt szentelünk a másiknak és mindennapi érintkezéseink a napi teendők egyeztetésére redukálódhatnak le. A „végzetessé” is válható eltávolodás ellen azonban már napi 30 percben sokat tehetünk. S hogy mi ez a rejtélyes, lélekmentő gyógymód, ami segíthet a fenti problémákon? A közös evés!
Enni mindenkinek kell, így például egy jó hangulatban, közösen elköltött vacsora nem vesz el több időt az életünkből, mintha egyedül tennénk ugyanezt. Ha a család vagy a pár mégis úgy dönt, hogy együtt ül le az asztalhoz, akár egy kellemes közös programnak is felfoghatják az így eltöltött pár percet.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk pár tippet, hogy még könnyebben sikerrel járjunk:
<li>Próbáljuk úgy szervezni a dolgainkat, hogy <strong>egy nap legalább egyszer együtt tudjunk enni</strong>. Jó, ha ez az étkezés a vacsora, mert ilyenkor az aznapi történéseket is meg tudjuk vitatni egy-egy finom falat mellett.</li> <li>Alakítsuk ki saját rituálénkat a közös étkezésekre és <strong>keressünk neki egy körülbelül azonos időpontot</strong> a nap során. Ez segíthet keretet adni a napunknak is.</li> <li>Dobjuk félre (persze nem szó szerint) a TV-t, újságokat, telefont, laptopot és minden olyan kütyüt, amely elvonhatja a figyelmünket a közös étkezésről és a többiekről. A halk zene kivételnek számít, hiszen egy-egy rohanós nap után könnyebben megy az ellazulás egy kedves kis dallammal a háttérben.</li> <li><strong>Üljünk az asztalhoz!</strong> Sok család a nappaliban, kanapén, fotelben vagy a földön ülve étkezik. Ez azonban sokszor megnehezíti a kommunikációt, hiszen nem ugyanabban a szemmagasságban van mindenki és így nem is látunk rá jól mindenkire</li> <li>Ha kicsit mélyíteni szeretnénk a beszélgetést, akkor a szokásos „Milyen napod volt?”, „Mi volt ma az ebéd az iskolában?” kérdések helyett kérdezzük meg azt, hogy „Minek tudtál ma örülni?”” vagy „Mi volt a legjobb dolog, ami ma történt veled?”.</li> <li><strong>Vonjuk be az egész családot</strong> a közös étkezés előkészítésébe (a vásárlásba, főzésbe vagy a terítésbe) és persze akár a „romok” eltakarításába is.</li> <li><strong>Adjunk magunknak időt</strong> a megszokáshoz. Nem biztos, hogy eleinte a család össze tagja lelkes lesz ettől a kezdeményezéstől. Idő kell ahhoz, hogy mindenki magáénak érezze ezt az új szokást.</li> <li>És persze mint mindig, most is figyeljünk arra, hogy <strong><a href="http://www.egeszseg.hu/az-egeszseges-taplalkozas-8-aranyszabalya-2/">minél egészségesebb ételek</a></strong> kerüljenek az asztalunkra.</li>
