2013-ban a felnőtt magyar lakosság 19%-a naponta, 2%-a alkalmanként dohányzik, míg 56%-uk nemdohányzó. A 2012-es felmérés eredményeihez viszonyítva, a dohányzók aránya 29%-ról 21%-ra, míg a naponta rágyújtók aránya 28%-ról 19%-ra csökkent. Az alkalmi dohányosok aránya 1%-ról 2%-ra emelkedett. 2013-ra a leszokottak aránya 16%-ról 23%-ra emelkedett. A 2013-as eredmények alapján megállapítható, hogy 2013-ra jelentősen csökkent a dohányzók és a naponta rágyújtók aránya és emelkedett a leszokottak aránya.
A naponta dohányzók aránya minden vizsgált korcsoport és mindkét nem esetében jelentősen csökkent a 2012-es évhez viszonyítva. Az alkalmi dohányzók aránya a fiatalok és a középkorúak körében mindkét nem esetében kismértékben (0,5-2%) nőtt 2013-ra.
A naponta dohányzók iskolai végzettség szerinti megoszlását vizsgálva megállapítható, hogy mindkét nem esetében a középfokú iskolai végzettségűek vannak többségben, férfiak aránya 57%, nők aránya 64%. Ez az arány a férfiak esetében 4%-os csökkenést, míg a nők esetében 6%-os növekedést jelent a 2012-es eredményekhez viszonyítva.
2013-ra a dohányzók által elszívott cigaretták száma is csökkent (12,326 milliárdról 8,282 milliárdra), a gyári és sodort cigaretták megoszlási aránya tovább változott, tovább nőtt a sodort cigaretták aránya (31,2%-ról 37,1%-ra).
2012 óta tovább csökkent a törvény által szabályozott zárt illetve nyílt légterű helyeken történő rágyújtás, a dohányosok önbevallása alapján.
2013-ra, 33%-ról 66%-ra emelkedett azon dohányzók száma, akik otthonukban, zárt légtérben nem voltak dohányfüstnek kitéve. A nemdohányzók esetében ez az arány 4%-al emelkedett.
A nemdohányzók szerint továbbra is előfordul, hogy passzív dohányzásnak vannak kitéve a törvény által szabályozott zárt és nyílt légtérben egyaránt. 2012-höz képest, a dohányfüstnek való kitettség 9%-kal emelkedett egészségügyi intézményekben és vasúti kocsikban és 7%-kal a közoktatási intézményekben, a hivatali és művelődési sportintézményekben. A nemdohányzók szerint csökkent a passzív dohányzásnak kitettség éttermekben (4%), bárokban, diszkókban (17%), kocsmákban (16%) és munkahelyeken(13%). A nemdohányzók szerint nyílt légterű helyeken 2012-höz képest, a dohányfüstnek kitettség 19%-kal emelkedett aluljárókban és 7%-kal játszótereken, viszont enyhe csökkenést érzékeltek várakozó és megálló helyeken.
A dohányzás korlátozására vonatkozó szabályozással a felsorolt helyeken a nemdohányzók túlnyomó többsége, míg a dohányosok igen nagy százaléka egyetértett, azonban a bárokban, diszkókban (52,5%), kocsmákban (45%) való tiltással csak minden második dohányzó értett egyet.
Kizárólag a dohányterméket árusító boltokban kellene dohányterméket árusítani a nemdohányzó válaszadók többsége (41%) és a dohányzók közel negyede (23%) szerint. Azonban a dohányosok közel fele (49,2%) elérhetővé tenné a dohánytermékek árusítását bármilyen kereskedelmi és vendéglátóipari egységben.
2013-ban a dohányosok közel két harmada (62%) szerint nehezebben illetve sokkal nehezebben lehet dohányterméket vásárolni, mint a kiskereskedelmi forgalmazó helyek számának nagymértékű csökkentése előtt.
Az NVT módosítás hatálybalépését követően közel 40%-kal nőtt a dohányzók leszokási esélye.
A Felnőtt Dohányzás Felmérés 2013. módszertanáról
Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) Dohányzás Fókuszpont szakmai vezetésével a kérdőíves adatfelvételt a Bellresearch Kutatási és Tanácsadó Kft. és a HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ végezte. Az adatfelvétel időpontja 2013.szeptember.
A vizsgálat keretein belül 1574 személy válaszolt a kérdőívre. A becslések a minta alapján, a nem intézményben élő felnőtt magyar lakosságra vonatkoznak. Az alkalmazott mintavételi eljárás valószínűségi minta, tehát minden 17 évesnél idősebb magyar lakosnak azonos az esélye a mintába való bekerülésre. Így a minta segítségével begyűjtött adatokból levont következtetések a statisztikai mintahiba mértékén belül általánosíthatóak a teljes populációra.
A minta elkészítéséhez többlépcsős, arányosan rétegzett, valószínűségi mintavételi eljárás került alkalmazásra. A rétegzés első lépcsőjében minden megyéből kiválasztásra kerültek azok a települések, amelyek a mintába kerültek. Ezt követően meghatározásra került, hogy az egyes megyékből, és ezen belül az egyes településtípusokból (megyeszékhely, város, község) hány személynek kellett szerepelnie a mintában.
A rétegenként lekérdezendő személyek számának meghatározását követően a minta konkrét kialakításához véletlen sétás módszert alkalmaztak. Az így kiválasztott lakásokban Leslie Kish kulcs alkalmazásával választották ki a kérdezőbiztosok a háztartásból a mintába bekerülő személyt. A minta súlyozásához 4 dimenziós (nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus) egyéni súlyváltozó került alkalmazásra. Ezáltal az eredmények a teljes magyar lakosságra nézve reprezentatívnak tekinthetők
