Napjainkban a „szűrés” mind gyakrabban használt, divatossá vált fogalom. Fontosságát mind meggyőzőbben ajánlják a közösségek figyelmébe, sulykolják az emberek tudatába, és sokféle tevékenységre alkalmazzák. A XX. században a fejlett országok lakosságának átlagéletkora dinamikus növekedésnek indult, mely annak is köszönhető, hogy a fertőző betegségek háttérbe szorultak. Az egyre idősödő lakosságot a javuló életkilátások mellett növekvő számú káros hatás éri, ez vezetett az új betegségek megjelenéséhez, a nem-fertőző betegségek előtérbe kerüléséhez. A cardiovasculáris betegségek, a daganatok, cukorbetegség szemléletváltozást követelnek az ellátók és ellátottak oldaláról is. Ezek a betegségek a kezdeti szakaszban nem adnak a beteg részéről is érzékelhető jelentős tüneteket. Az ellátási oldalnak a feladata tehát olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek képesek a betegség ezen szakaszában felfedezni a kezdődő betegséget. A korai felismerés, a hatékony terápia alkalmazása a visszafordíthatatlan folyamatok, szövődmények kialakulását előzheti meg. A daganatok esetén a korai felismerés lehetőséget biztosít a beavatkozásra, míg a késői stádiumban felfedezett esetben az egyetlen megoldás a fájdalomcsillapítás. A magas vérnyomás és a cukorbetegség esetén a korai felfedezés és kezelés a súlyos szív-, érrendszeri károsodások, szövődmények kialakulásának megelőzését jelentik.
###Mi a „szűrés”?
A szűrés tünet-és panaszmentes személyek időnkénti vizsgálatát jelenti, amit abból a célból végeznek, hogy a még rejtett betegség fennállásának valószínűségét kizárják, vagy éppen megerősítsék annak valószínűségét. Tehát tüneteket és panaszokat még nem okozó, a betegségek kialakulásuk kezdeti szakaszában lévő betegségek korai felismerésére, valamint a betegségek kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők felismerésére szolgáló vizsgálat.
A szűrés tulajdonképpen „kezdeti vizsgálat”, amely pozitív vagy bizonytalan eredmény esetén mindenképpen következő vizsgálatot igényel. Nem tévesztendő össze a hagyományos orvosi – diagnosztikai – vizsgálattal, amikor a beteg valamilyen panasszal, tünettel fordul az orvoshoz. Feladata egyfelől az, hogy a nagy számban vizsgált személyek közül elkülönítse a nagy többségben lévő valóban egészségeseket, és azokat megnyugtassa, hogy jelenleg nagy valószínűséggel nem kell a betegségtől tartaniuk, másfelől, hogy „kiszűrje” a csak látszólag egészségeseket, akikben a betegség kezdeti formájában már rejtve munkál, és azokat további orvosi vizsgálatra utalja. A betegség fennállásának valószínűsített lehetőségét további diagnosztikai vizsgálatoknak kell megerősíteni vagy kizárni!
###A szűrés biológiai alapjai
A betegségek nem „derült égből villámcsapásként” törnek ránk, hanem egy időben akár évekre elhúzódó, több szakaszból álló folyamat eredményei. Az általunk megélt betegség csak „a jéghegy csúcsa”.
A betegség kialakulásának a folyamatában két „szakaszhatár” különíthető el. Az egyik a biológiai kezdet, amikor a betegség még rejtetten, „sejtszinten” indul és nem okoz semmilyen tünetet. Az ezt megelőző időszak az elsődleges megelőzésre szolgáló idő: a rizikótényezők kiiktatásával (dohányzás, helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód stb.) megelőzhető lehet egyes betegségek kialakulása.
A másik „szakaszhatár” a betegség okozta tünetek és panaszok megjelenése, amikor a beteg, jó esetben minél hamarabb orvoshoz fordul. Ezzel kezdődik a betegség „klinikai szakasza”. A kettő közötti szakaszt a betegség „preklinikai szakaszának” – tünetmentes kimutathatóság szakaszának – nevezik.
Ezen belül van egy olyan hosszabb-rövidebb (akár évekig tartó) időszak, amely alatt a betegség tüneteket, vagy panaszokat még nem okoz, de valamilyen módon már „jelt ad magáról”. Például úgy, hogy jellegzetes röntgenárnyékot ad, vagy a felszínről kóros alakú sejtek válnak le, amelyek mikroszkóp alatt láthatóak, vagy a vastagbél szabad szemmel nem láthatóan vérezget, ami laboratóriumi úton kimutatható. Ezt a szakaszt nevezik a „preklinikai kimutathatóság szakaszának”; ez a szakasz ad lehetőséget a betegség „tetten érésére” szűrővizsgálat útján.
###Szűrővizsgálatok kritériumai

• Járuljon hozzá a lakosság egészségi állapotának javításához, tehát csökkentse a megbetegedések és/vagy halálozások számát;
• biztosítható legyen a kiszűrt egyének további kivizsgálása;
• a korai felismerés javítsa a betegség kimenetelét (nagyobb gyógyulási esély, hosszabb túlélés).

Szűrésre alkalmas betegségek kritériumai

• súlyosság: a korai szakaszban történő felismerés és kezelés elmulasztása súlyos, vagy visszafordíthatatlan következményekhez vezet;
• a betegség kezelési lehetősége adott és elfogadható;
• elég hosszú preklinikai szak, amikor a betegség már vizsgálható, de még nem okoz tünetet vagy panaszokat.

Szűrési tesztek kritériumai

• a szűrtek számára a kockázat veszélye nélkül elfogadható;
• reproduktív: ugyanazon egyén esetében – ugyanazon feltételek mellett – többször megismételve azonos vagy azonosnak tekinthető eredményt ad;
• validitás: a teszt szűrőképessége, mennyire képes a teszt korrekten szétválasztani a pozitív és negatív eredményeket.
  ###Szűrési modellek

Alkalomszerű szűrés
Az alakalomszerű szűrést maga a vizsgált személy kezdeményezi. Bármely más célból végzett orvosi vizsgálathoz kapcsolódhat; történhet háziorvosi, vagy szakorvosi rendelőben. Az egyes munkahelyeken kezdeményezett, esetleg a spontán részvételre épülő kampányszerű szűrés, ami évtizedek óta meghonosodott a hazai gyakorlatban is, alkalomszerű szűrésnek minősül. Ide sorolhatók az általunk szervezett egészségnapi szűrések is. Az egészségnap keretében részt vehettek a kollégák több alkalomszerű szűrésen, és a jogosultak részt vehettek a szervezett szűrések körébe tartozó mammográfiás szűrésen is.
Az alkalomszerű szűrések körébe tartozó teszteknek és méréseknek is meg kell felelni a kritériumoknak, és tudnunk kell, hogy mit akarunk kiszűrni. Vannak olyan betegségek, amiknél a panaszok megjelenése előtt nincs lehetőség a betegség vagy elváltozás jelenlétét igazolni, ezért nincs megfelelő mód a szűrésre.
Ennek a gyakorlatnak az a gyengéje, hogy egyesek, azok, akiknek „szokásává lett a szűrésre járás”, szükségtelen gyakorisággal részesülnek szűrővizsgálatban, míg a lakosság nagyobb hányada pedig sohasem. A tapasztalat szerint éppen ebből, a szűrővizsgálatot elhanyagoló hányadból kerülnek ki a végzetes lefolyású esetek. Az alkalomszerű szűrések eredményei az egyén számára járnak egészségnyereséggel, de nem érintik a teljes lakosságot, tehát alkalmazásuk nem okoz kimutatható javulást a népesség egészségi állapotában. Szervezett lakosságszűrés
A szervezett szűrést az egészségügyi ellátórendszer, ha úgy tetszik: a „hatóság” kezdeményezi. Nagy lakosságcsoportokra terjed ki, olyanokra, akik életkoruk alapján a célbetegségre veszélyeztetettnek minősülnek. Az alkalomszerű szűréstől abban különbözik, hogy célja az érintett lakosság teljes átszűrése (az érintett korosztályban minden korai betegség felfedezése), amit „adminisztratív eszközök” alkalmazásával, azaz a veszélyeztetett életkorban lévők személyes meghívása útján igyekszik elérni, hogy minél teljesebb számban vegyenek részt a szűrővizsgálaton. Magas megjelenési és így magas átszűrtségi arányok esetén az egyéni egészségnyereség mellett már statisztikai szinten kimutatható a lakosság egészségi állapotának javulása (kevesebb emlőrák, méhnyakrák okozta halálozás). Ezért is nevezik népegészségügyi célú szűréseknek.
Ilyen szervezett népegészségügyi szűrés kevés van, mert további szigorú kritérium oknak kell megfelelni mind az érintett betegség, mind a szűrési módszer, mind pedig a kiszűrtek ellátása kapcsán.
Hazánkban jelenleg a 45-65 éves nők 2 évenkénti mammográfiás emlőrák szűrése, a 25-65 éves nők 3 évenkénti méhnyakrák szűrése valósul meg. Valamint mintaprogramként Nógrád megyében az 50-70 év közötti nők és férfiak vastagbélrák szűrése.