Az 1950-es években a testbeszéddel kapcsolatos kutatások egyik vezéralakja, Albert Mehrabian arra jutott, hogy a kommunikációs üzenet tartalmának jelentős részét egyáltalán nem a szavak alkotják. Sokkal meghatározóbbak a vokális információk (tehát a hangszín, a hanghordozás és más hanghatások), valamint a nem verbális jelzések (tehát testbeszédünk, mimikánk, gesztusaink). Ez utóbbiak 55%-ban befolyásolja a teljes üzenet értelmezését. A kutatók többsége egyetért abban, hogy a szó elsősorban információközlésre alkalmas, míg a testbeszéd az egymáshoz viszonyulás egyeztetésének eszköze és az érzelmi állapotunk külső leképezése.
A testbeszéd hangsúlyát mutatják más kutatási eredmények is, amelyek szerint a tárgyalóasztalnál keltett benyomás 60-80%-át a testbeszéd hordozza, és az emberek 60-80%-a alig 4 perc alatt alakítja ki elsődleges véleményét egy új ismerőséről. A vizsgálatokból az is kiderül, hogy míg a telefonon folyó megbeszélések során általában az erősebb érvekkel bíró fél győz, a személyes találkozásnál végső soron nagyobb súllyal esnek latba a látottak, mint a szavak.
Az a bizonyos női megérzés…
A Harvard Egyetem pszichológusainak kutatása rámutatott, hogy a nők lényegesen érzékenyebben tudják értelmezni a testbeszédet, mint a férfiak. A kísérlet résztvevőinek olyan rövid filmrészletet mutattak be, ahol egy férfi és egy nő beszélgetett, de a hangjuk nem volt hallható. A kísérleti személyeknek a pár mimikájából kellett kikövetkeztetniük az eseményeket. A nők az esetek 87%-ában helyes következtetésre jutottak, míg a férfiak csak 42%-ban tudták értelmezni a szavak nélkül zajló történetet. Tovább árnyalja a kutatók tapasztalatait, hogy a nevelő-gondoskodó jellegű szakmák férfi képviselői – tanárok, művészek, színészek és ápolók – majdnem olyan jól teljesítettek, mint a nők. Ez az ösztönös intuitív készség a nőket édesanyai szerepük során is segíti, hiszen gyermekük első évében szinte kizárólag nem verbális eszköztárukra hagyatkozhatnak.
Mire figyeljünk, ha mások gesztusait próbáljuk értelmezni?
1. Az egyik legsúlyosabb hiba, amit elkövethetünk, ha egyetlen jelzést a többi gesztustól és a kontextustól függetlenül, önmagában próbálunk értelmezni. A beszélt nyelvhez hasonlóan a testnyelvnek is megvannak a szavai, mondata. Egy-egy gesztus csak egyetlen szó, amelynek számos különböző jelentése van, és csak együttesen alkotnak érvényes gesztusmondatot. Az úgynevezett testbeszéd-csokornak legalább három gesztusszóból kell állnia ahhoz, hogy a benne lévő jelzések mindegyikét meg lehessen határozni. Hosszú hajú nők esetében például a hajtincsekkel való játszadozás sok mindent jelenthet – unalmat, szorongást, bizonytalanságot, szexuális érdeklődést – attól függően, hogy milyen más gesztusokkal fordul elő.
2. Fontos a szóbeli és testnyelvi kommunikáció összhangjának megfigyelése is. A kutatások azt mutatják, hogy a nem verbális jelzések körülbelül ötször akkora erővel hatnak, mint a verbális csatorna jelei, és ha a kettő nem vág egybe, akkor az emberek alig-alig hallják meg a szavakat, pusztán a nem verbális üzenetekre hagyatkoznak.
3. A gesztusokat mindig abban a kontextusban kell értelmezni, amelyben előfordulnak. A keresztbe font karok, vagy az álló testhelyzetben egymás előtt keresztezett lábak például utalhatnak zárkózottságra, de egy hideg téli estén az is elképzelhető, hogy az illető csak fázik a dermesztő hóesésben.
Néhány érdekes testnyelvi gesztus, és ami mögötte van:
1. Kézfogáskor dominanciára, irányításra való igényt jelenthet, ha partnerünk lefelé néző tenyérrel nyújtja felénk kezét.
2. A mosoly a kapcsolatteremtés eszköze, és a természetes mosoly apró ráncokat csal a szemünk köré. Azonban legyünk résen, ha partnerünknek csak a szája mosolyog, mert őszintétlenségre utalhat!
3. A mellkas előtt keresztbe font karokkal szimbolikus korlátot emelünk önmagunk és beszélgetőpartnerünk közé, így ez a testi jelzés zárkózottságra, védekezésre utalhat.
4. Ha izgalom, vágyakozás fog el bennünket, pupillánk akár négyszeresére tágulhat, míg ha dühbe gurulunk, képes aprócska fekete ponttá szűkülni.
5. A leeresztett szemhéj, a felvont szemöldök, a lehajtott fejhez társított fölfelé pillantó szem és a parányira szétnyíló ajkak a nők részéről a szexuális vágykeltés és az odaadás jelzései.
6. Ha beszélgetőpartnerünk tekintete felfelé mozdul, akkor feltételezhetjük, hogy valamilyen képi emléket próbál felidézni, míg ha jobbra lefelé tekint, akkor érzésekre és érzelmekre gondol vissza.
7. Társasági rendezvényeken, összejöveteleken az általános társalgási távolság a nyugati kultúrákban körülbelül 50 centiméter. Ha ennél közelebb lép hozzánk beszélgetőpartnerünk, akkor udvariatlannak értékelhetjük gesztusát, szexuális közeledésre vagy támadásra következtethetünk.
Szakirodalom: Pease, A. & Pease, B. (2004). A testbeszéd enciklopédiája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2006.
