A többi evészavarhoz képest a falászavar fiatal betegségnek tekinthető, a tüneteit részletesen először ugyanis 1992-ben írták le. Mára már sokkal többet tudnak a jelenségről, nemrég önálló kórképként is elfogadták. Egyik vezető tünete - csakúgy, mint a bulimia esetében - a kontrollvesztés érzésével járó falásrohamok, amikor a személy meghatározott idő alatt olyan nagy mennyiségű ételt fogyaszt el, ami biztos, hogy nagyobb, mint amit a legtöbb ember ugyanannyi idő alatt meg tudna enni.
Az alaptünetek jellemzően a következőekkel egészülnek ki:
<li>a szokásosnál sokkal gyorsabb evés</li> <li>evés a kellemetlen teltségérzésig</li> <li>nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhségérzet nélkül</li> <li>magányos evés, mivel az igen nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt erős szégyenérzés alakul ki</li> <li>a túlevések után bűntudat, undor és lehangoltság jelentkezik</li>
A falásrohamok megjelenésének gyakorisága súlyosságtól függően igen eltérő lehet: a heti egy alkalomtól akár a napi több alkalomig is előfordulhat.
Hogyan kezelik a falászavart?
A betegség jelentősen rontja a személy életminőségét. A falászavar esetén komplex terápiára van szükség. Ez magában foglalja a pszichoterápiát (egyéni vagy csoportos), esetenként a gyógyszeres kezelést, kiegészülhet célzott testsúlycsökkentő programmal is. Fontos tudni azt is, hogy a testsúlycsökkentést célzó programok önmagukban nem hatékonyak, hiszen nem segítenek megoldani a falásrohamok alapját képező lelki problémát.
