Pletyka a túlélés érdekében
Az ősi csoporttársadalmakban valószínűleg még nem létezett pletyka, hiszen olyan kevés ember élt együtt, hogy mindenkinek mindenről tudomása volt. Azonban ahogyan nőtt a létszám, úgy vált egyre fontosabbá a túlélés érdekében, hogy az egyén olyan információhoz jusson, amiről eredetileg nem tudott. A pszichológia egyik irányzata, az evolúciós pszichológia szerint a lelki jellegzetességeink a fejlődés termékei: az évezredek során az olyan tulajdonságaink maradtak fenn, amelyek megnövelték a túlélés és a szaporodás esélyét. Mivel a szóbeszédek során megszerzett információn az egyén túlélése múlhatott, a pletykálkodás olyan hajlammá alakult, amely segített a létfenntartásban.
A modern pletyka
A modern társadalomban az írásbeliség és a tömegkommunikáció megjelenésével a pletykát lényegtelen, nevetséges, sőt elítélendő dologként kezdték kezelni. Megszűnni azonban nem szűnt meg, csak új módszerek és alkalmak bontakoztak ki a pletykálkodásra. Az internetes közösségi oldalak közvetlen pletykaszerzési lehetőséget teremtettek. Újabban egyre inkább ,,élő adásként” követhetjük figyelemmel mások életét, ráadásul a közösségi oldalakon közzétett hozzászólásainkkal saját magunk teremtünk lehetőséget a pletykák elindulására. A televízióban a valóságshow-k, a szappanoperák, a bulvár napilapok és újságok, de még a szépirodalmi művek is nagyrészt az ember ,,voyeurizmusát” elégítik ki, vagyis azt a késztetést, hogy megtudjuk azt, amit mások titkolni szeretnének.
Legfőbb témák: hatalom, nemiség, pénz
Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus és pletykakutató szerint a pletyka az egyik legősibb kommunikációs eszköze az embernek. A pletykában mindig megjelenik a csoportérdek, hiszen azt a szóbeszédet érdemes csak továbbadni, ami mindenkinek fontos és amiben mindenki egyetért. Így nem meglepő, hogy a pletykák a leggyakrabban a hatalom, a nemiség és pénz témája körül forognak.
A pletykálkodás mindig felfelé irányul. A magasabb státuszú ismerőseinkről szeretünk pletykát hallani, míg az alacsonyabb helyzetűek ügyes-bajos dolgai hidegen hagynak minket. Ez azzal magyarázható, hogy a pletykák témája általában mindennapi, ám inkább kínos dolog - olyan, ami akár velünk is megtörtént vagy megtörténhet. Azzal, hogy magasabb státuszú, hatalmasabb emberekről ilyen információkat hallunk vagy esetleg terjesztünk, az a saját helyzetünket javíthatja. Azt az érzést kelti, hogy a másik nem is olyan különböző tőlünk.
A pletyka etikai rendőrségként is szolgál és ez talán leginkább a szexualitás terén bontakozik ki. Számtalan olyan szexuális tartalmú pletyka van, amelyek mára városi legendákká nőtték ki magukat. Ezek olyan általában tipikus szereplőket és helyzeteket felvonultató esetek, amelyekben a kellemetlen végeredmény tanulságként szolgálhat.
A pletykálás jutalmaz
A pletykálkodást belső és külső jutalmak tartják fent, így ha valakitől pletykát hallunk, akkor azt a személyt közelebb érezzük magunkhoz. Ha pedig az ember pletykát ad tovább, akkor legközelebb nagyobb valószínűséggel fog értesülni az új szóbeszédekről is, nem beszélve arról, hogy a hallgatóság reakciója és a státuszának növekedése önmagában is jutalom lehet. Ezen kívül a pletykálás megerősít belső szabályainkban és azt az érzést kelti, hogy a világ szerves részét képezzük.
A pletykát elmarasztaló és nemkívánatosnak tartó nézetek ellenére tehát a pletykának igen nagy, méghozzá pozitív szerepe is van a társadalmak és a kultúra kialakulásában. Emellett fontos az emberi kapcsolatok fennmaradásában is, amit ha felismerünk, sokkal nagyobb előnyökhöz juthatunk, mint ha tagadjuk.
Forrás: Szvetelszky Zsuzsanna: A pletyka (2002) Gondolat kiadó
