A gyermekkori elhízást is befolyásolja a család étkezési kultúrája. Dr. Koós Krisztinával, a dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház gyermek gasztroenterológusával beszélgettünk.

– Hazánkban mit mutatnak a statisztikai adatok, körülbelül hány gyermek esetében beszélhetünk elhízásról?

Az európai országok között a gyermekkori elhízás tekintetében a középmezőnyben vagyunk. A 6-9 éves fiúknak és lányoknak a 28 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Hasonló az arány a 18 év alatti kamaszoknál is, náluk az elhízás aránya 20-25 százalékra tehető. Mindez azért aggasztó arány, mert ezeknek a gyerekeknek a 80 százaléka felnőttkorában is túlsúlyos lesz, ami pedig súlyos egészségügyi kockázattal jár. Egyébként az európai országok közül a gyermekkori elhízás aránya a dél-európai országokban a legnagyobb, ezekben az országokban az elhízott gyermekek aránya mintegy 40 százalékra tehető, míg a legkevesebb kövér gyerek Tádzsikisztánban, Türkmenisztánban és Kazahsztánban (5-17 százalék), valamint Dániában (18 százalék) van.

– Genetikai vagy pusztán életmódbeli okai vannak a betegségnek? 

– A túlsúly kialakulásában fontos szerepe van a genetikai hajlamnak, különösen a gyermekeknél. Budapesten is zajlanak kutatások a gyermekkori elhízás genetikai okainak feltárására. Nem elhanyagolható ugyanakkor a környezeti hatás, a szülői minta, életmód, a mozgáshiány, a tápanyaghiányos, kalóriadús ételek fogyasztása sem. Szoktam kérni a szülőket, hogy kezdjenek vezetni egy táplálási naplót, amelyben azt jegyzik fel, hogy mikor, mit és mennyit evett a gyermekük. Időnként ők maguk is meglepődnek utólag, hogy milyen egyhangú az étrend, vagy, hogy milyen magas a kalóriabevitel.

–  Milyen következményei lehetnek a gyermekkori elhízásnak?

– Talán a leggyakoribbak közé tartozik a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, köztük a magas vérnyomás és érelmeszesedés, nagyon gyakran igazolható a máj zsíros elfajulása, vesebetegség, ízületi problémák és nem elhanyagolhatók a pszichés következmények sem. Sokak számára ezek a kifejezések lehetnek elcsépelt fogalmak, azonban a rendelőben sokszor látunk igazán elhízott, mozogni is alig képes kisebb nagyobb gyerekeket. Manapság egyre több olyan betegség jelenik meg a gyerekeknél, amelyek korábban csak felnőtt korban voltak jellemzőek. 

– Mit tehetnek a szülők annak érdekében, hogy változtassanak rajta? Ki segíthet a családoknak? Hiszen amíg a gyermek iskolában vagy óvodában van, a hozzátartozó nem tudja ellenőrizni, mit eszik.

– Talán a legfontosabb valóban a szülői minta és a tudatos táplálás egészen kisgyermek kortól. A szülő tud a leghatékonyabban hatni a gyermekére. Nem mindegy, mindez mikor indul, hiszen aki kamaszkorban kezdi el a konyhai reformokat bevezetni, az nagyon sokszor komoly ellenállásba ütközhet. A szülők ehhez kapnak segítséget. Létezik egy kezdeményezés, amely a táplálkozás szempontjából az első ezer nap fontosságára hívja fel a figyelmet, ugyanis elsősorban ekkor dőlnek el a gyermek későbbi táplálkozási szokásai, a későbbi súlya és ezek következtében alakul ki az egészségi állapot. Fontos a közösségi étkeztető szerepe is, de nem a gyermekkori elhízás tekintetében. Ennek oka egyrészt, hogy az óvodai, iskolai fejadag korlátozott, másrészt a közösségi étkeztetésben az az étrendet dietetikus állítja össze. A gondot az otthonról bevitt élelmiszerek és a zsebpénz okozhatja, amit a büfében arra költ a gyermek, amit éppen megkíván. Elindult azonban már az iskolai büfék terén is némi javulás a kínálatot illetően.

– Mi a helyzet a szűrésekkel?

– A szűréseket a házi gyermekorvosok és a védőnői szolgálat végzi. Túlsúlyos gyermek esetén életmódbeli tanácsokkal látják el a szülőket. Javasolható még a dietetikai tanácsadás is, ha erre igény van a szülő részéről. Nemrégiben jelent meg egy magyar dietetikus könyve, amely a gyermekkori táplálásról szól mintaétrendekkel, korosztályokra lebontva.

–  Hogyan tud segíteni egy gyermek gasztroenterológus?

– A mi látókörünkbe általában akkor kerül a túlsúlyos gyermek, ha már valamilyen panasza van. Legtöbbször hasfájás, refluxos tünetek, fejfájás, szédülés és csak a többszöri vizitnél derülnek ki a pszichés zavarok. A panaszai alapján megkezdődik a célirányos kivizsgálás, de ezzel egyidőben felmérjük a tápláltsági állapotot és szűrjük az esetleges szövődményeket is. A gyermekkori súly- és magasság optimális megítélésére léteznek táblázatok, amelyek segítségével megállapítható, hogy a gyermek súlya- és magassága benne van-e az életkorához elvárható normál tartományban. Ha nem, akkor túlsúlyos vagy alultáplált, mindenképpen kivizsgálásra szorul. Ezeknél a gyerekeknél legtöbbször a rossz táplálkozási szokások okozzák a tüneteket, például nagyon gyakran, vagy állandóan eszegetnek, esetleg egész nap nem esznek az iskolában, otthon, egész délután viszont folyamatosan. Ilyenkor a dietetikai tanácsadást követően rendszeres kontrollra kell járniuk súlyellenőrzés és szövődményszűrés céljából. Nagyon jó cél lehet a gyerekeknek, hogy nem muszáj fogyniuk, csak próbálják meg tartani a súlyukat. Ha magasságuk is változik, akkor szépen átalakulhat a testformájuk.

– Milyen súlyos következményei lehetnek annak, ha a szülők nem fogadják el az orvos figyelemfelhívását? 

– Hosszú távon saját gyermekük egészségi állapotát veszélyeztetik, számos betegség kockázatának teszik ki. Tudatosítani kell tehát a túlsúlyos gyermek szüleinél, hogy a legértékesebb ajándék, amit gyermeke számára adhat, az az egészsége.

– Mi a megfelelő kezelés és áltában ezt mennyire fogadják meg a szülők?

– A rendszeres étkeztetés a fő megoldás. Ez a napi háromszori főétkezést és két kisétkezést jelent, vagyis a gyermek korától függően 2,5-4 óránként kellene enni. A köztes időben nincs étkezés. Az étel összetétele sem mindegy, az üres kalóriák, a tápanyaghiányos ételek bevitele csak betegséghez vezet. Figyelni kell a megfelelő fehérje, szénhidrát és jó zsírforrások bevitelére, a mennyiségi zöldség és gyümölcsfogyasztásra, érdemes megkóstoltatni a gyermekkel minél több ételt és nem utolsó sorban a szülőnek, magának kell mindebben példát mutatnia. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az étkezés legyen fontos, adják meg a módját, vagyis csak konyhában, széken ülve, tányérról, amikor csak lehetséges, akkor a többi családtaggal együtt étkezzenek a gyerekek és ehhez minden körülmény esetén ragaszkodni kell. Nem ehet tehát a gyermek külön a szobában, televízió vagy számítógép előtt. Ha már tényleges panaszai vannak a gyermeknek, akkor sajnos már gyógyszereket kell adnunk. A szülők egyébként akkor válnak igazán együttműködővé, ha látják a panaszokat, amíg jól van a gyermek, addig nem gondolnak ezekre a problémákra. Mindezzel egyébként az a gond, hogy egy gyermekre általában kisgyermek korban lehet igazán hatni, ekkor kellene megalapozni a helyes táplálkozási szokásokat, mert a kamaszkorban komoly ellenállásba ütközünk a táplálkozási reformok tekintetében.