Mi az osteoporosis?
Az osteoporosis olyan betegség, amely fokozatosan gyengíti a csont állományát, melyben előrehaladott állapotban a csont mennyisége annyira lecsökkenhet, hogy enyhe behatásra (pl.: álló helyzetből vagy akár alacsonyabbról történő eleséskor) vagy trauma nélkül is törés következhet be. A törések leggyakrabban a gerincen, a csuklón és a csípő csontjain jelentkeznek. A csonttörések fájdalommal járnak és maradandó rokkantságot is okozhatnak. Oszteopéniáról ("kevéscsontúság") akkor beszélünk, amikor már kialakult egy kisfokú csonttömeg-vesztés, de ez még nem éri el az oszteoporózis súlyossági fokát. Az oszteopénia fokozott oszteoporózis kockázatot jelent, amely a csontsűrűséget (csontdenzitást) mérő vizsgálattal kimutatható.A harmincas életkor közepéig a csont szerkezetének felépítése az erősebb, majd a lebontás kerül túlsúlyba, vagyis megindul a csontvesztés. A csont szerkezetének lebomlását az ösztrogén nevű női hormon szintjének csökkenése ugyancsak befolyásolja. Így a klimax beálltával a nők a negyvenedik-hatvanadik életévük között akár normál csonttömegük egyharmadát is elveszíthetik. A folyamat hatvanéves kor után közel egyforma mértékű a két nemben. Az ízületi problémákkal, járásnehézséggel küzdő idősek fokozott inaktivitása, mozgásszegény életmódja tovább fokozza a lebomlás nagyságát, melyet az aktivitás amúgy jelentős mértékben lassíthatna.
Az időskori és menopauza utáni csontritkuláson kívül ritkábban ugyan, de fiatalkorban is előfordulhat az úgynevezett osteopenia, amely a csontok kalcium- és a D-vitamin anyagcseréjének zavarával függ össze. Férfiakban a tesztoszteron (férfi nemi hormon) termelődése csak kismértékű és fokozatos csökkenést mutat a 30-as életévek után, így férfiak esetében a csontritkulás később és kisebb arányban jelentkezik, mint nőkben. Ehhez az is hozzájárul, hogy a férfiak általában nagyobb csonttömeggel rendelkeznek, mint a nők, így a csontvesztés következményei később érik őket utol.
A kalcium a csontok felépítésében a csontok szilárdságáért felelős legfontosabb ásványi anyag, mely a táplálékunkkal kerül be szervezetünkbe. A bélbe került kalcium felszívódásában és csontokba való beépülésében, valamint a felesleges kalcium kiürítésében a fő szerepet a hormonok mellett a tápanyaggal bevitt D-vitamin játssza. A D-vitamint a szervezetbe többnyire inaktív formában visszük be, aktivizálása és átalakítása pedig a bőrben történik UV-sugárzás, vagyis a napfény hatására. Az aktív D-vitamin serkenti a bélben lévő kalcium felszívódását, csökkenti a kalcium vesén át történő ürítését, így emeli a vér kalciumszintjét. A D-vitamin aktiválja továbbá a csontban lévő csontfelépítő sejteket, hogy a csont struktúrájába beépítsék - mineralizálják - a kalciumot, megnövelve ezzel a csont szilárdságát.
###A csontritkulás oka lehet
- Az életkornak nem megfelelő táplálkozás: kalciumban túl szegény táplálék. A kalcium a csontépítésen kívül szerepet játszik az izomfelépítésben, a szívműködésben, az idegingerek továbbításában, valamint a véralvadásban is. Ahhoz, hogy létfontosságú funkcióit ellássa, a szervezet rákényszerülhet, hogy a csontban raktározott tartalékból merítsen, amely ezt megsínyli. A kalciumban gazdag étrend rendkívül fontos, mert csak 10-30%-át képes hasznosítani a szervezet, és ez az arány 50 éves kor felett még csökken.
- Mozgásszegény életmód. A testmozgás hiánya kétségtelenül a csonttömeg fogyatkozásának egyik fő oka. Az ülő foglalkozás és a némely sajnos elkerülhetetlen tartós mozdulatlansággal járó betegség, magával hozza a csontok fokozott kalciumveszteségét.
- Fehérbőrű vagy távolkeleti rassz. A fehér egyének, különösen, ha világos bőrűek és szőke hajúak, valamint az ázsiaiak jobban ki vannak téve a folyamatnak, mint a fekete egyének, akiknek csonttömege jelentősebb.
- Vékony testalkat. A vékony testalkatú, alacsony, kevésbé izmos emberek is nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint testesebb társaik, akik-miután zsírszöveteik jóvoltából több ösztrogént termelnek- védettebbek.
- Bizonyos gyógyszerek. Ide sorolhatók pl.: a túlságosan nagy adagban alkalmazott pajzsmirigyhormonok, ill. bizonyos, hosszú időn keresztül alkalmazott –mellékvesekéreg-hormonok az ún. kortikoszteroidok, amiket gyakran alkalmazzák pl.: asztma vagy ízületi gyulladások tartós kezelésére.
- Korán bekövetkező menopauza. Az ösztrogénhiánnyal közvetlenül összefüggő okok miatt azok, akiknek korai menopauzájuk (a menstruáció elmaradása) volt, egyértelműen hátrányban vannak, ha nem kapnak megelőző kezelést.
- Dohányzás. A dohányzás többféle úton-módon fejti ki hatását. Zavarja a kalcium felszívódását és előrehozza a menopauza időpontját.
- Alkohol és koffeinfogyasztás. Az alkohol nagymértékű fogyasztása végzetes hatást gyakorol a petefészekre és gyorsítja a kalcium-vesztést. A koffeintúlzott fogyasztása - ideértve a kávét, a teát és a kólát is - ugyanezt a hatást fejti ki. E mellett még az álmatlanságot és a szorongást is növeli.
###Tünetei, felismerése
Az oszteoporózis alattomos betegség, kezdetben semmilyen klinikai tünetet nem okoz. Első jele egy kisebb baleset, például egyszerű elesés miatti csonttörés lehet, előrehaladott formájában azonban már a mindennapi élet biztonságát is veszélyezteti. Mielőtt a betegségre jellemző törések bekövetkeznének, a csontritkulásban szenvedő személy általában véletlen röntgenlelet vagy a csontspecifikus áteresztőképességet mérő szűrővizsgálatot követően szembesül érintettségével. A vizsgálat beutaló köteles, amit nőgyógyász vagy reumatológus szakorvos adhat, és időpont egyeztetés után történik. A salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban lehetőség van beutaló nélkül, magánrendelés keretében is a vizsgálatra (1500 ft). Itt egy egyszerűbb géppel történik a vizsgálat, viszont ez is kimutatja a rendellenességet és eltérés esetén szakrendelésre irányítják a pácienseket.
A csontritkulás szűrése során a beteget egy speciális géppel vizsgálják. A mérés alapja a gép által kibocsátott sugár elnyelése, de a mérés csak kisfokú sugárterheléssel jár. A szűrést érdemes a menopauza után évente megismételni, a fokozott kockázatnak kitett betegek esetében pedig kiemelten fontosak a rendszeres szűrővizsgálatok (fokozott kockázatot jelenthet a korai menopauza, az időskor, a fekélyes vastagbélgyulladás, a Crohn-betegség, valamint a tartós szteroid kúra).
A csontritkulás okozta eséseknél, töréseknél többnyire a csuklóízület érintett. Esés közben az érintett a kezére próbál támaszkodni, a gyenge csont azonban nem bírja el a test súlyát és eltörik. Ilyenkor a csukló nagymértékben megduzzad, mozgása jelentősen beszűkül és fájdalmassá válik. A letámasztáskor szerezhető másik - jóllehet ritkább - törés a felkarcsont nyakánál következhet be: ez a felkar megduzzadásával és megrövidülésével jár, aminek következtében a beteg nem tudja megemelni a karját. A betegség által másik jellemzően érintett csont a combcsont, melynek a combnyak körüli törései a leggyakoribbak. A csontritkulás okozta töréseknek ez a legsúlyosabb formája, mely a legtöbb esetben szorul műtéti ellátásra és kórházi kezelésre, majd hosszas rehabilitációra. A combnyaktörés már a tomportájt érő ütés hatására is bekövetkezhet, jellemzőbb azonban, hogy esés okozza. Ilyenkor a végtag általában megrövidül, a láb kifelé fordul, a beteg pedig járásképtelenné válik.
A nagyfokú előrehaladott csontritkulás esetén a betegség érinti a gerincet, főként annak alsó háti és deréktáji szakaszait. A felsőtest súlyát viselő, porózussá vált csigolyatestek a legkisebb traumára, például a hirtelen haspréssel járó köhögés, tüsszentés, vagy akár egy kisebb súly megemelésének hatására is összeroppanhatnak (ún. kompressziós törés). Ezt a folyamatot a beteg éles háti vagy deréktáji fájdalomként éli meg.
Többszöri ismétlődéskor fokozódik a háti görbület, és az időskorra jellemző testmagasság-csökkenéssel járó görnyedtség lesz látható. A háti szakaszon jelentkező súlyos esetekben, a mellkasban lévő légzőszervek miatt a képet nehézlégzéssel, fulladással járó panaszok is uralhatják, melyek könnyen összetéveszthetők más, belszervi betegségek hasonló panaszaival. Az alsó végtagot és a székelési, vizeletürítési rendszert beidegző idegpályák közelsége miatt alsóvégtagi érzés és mozgászavarok, továbbá székelési és vizeletürítési panaszok is jelentkezhetnek.
###Kezelése
Amennyiben a betegség bizonyítást nyert, úgy a reumatológus vagy ortopéd szakorvos laborvizsgálatokkal tovább folytatja a kivizsgálást, majd az eredmények függvényében ambulánsan beállítja a gyógyszeres kezelést. A gyógyszerek többféle csoportba tartoznak: léteznek hormonpótló készítmények a menopauza utáni állapotokra, szintetikusan előállított hormonok a csontanyagcsere befolyásolására (pl. kalcitonin), D-vitamin-készítmények, valamint az úgynevezett biszfoszfonátok, amelyek a csontot lebontó sejteket gátolják. A különféle fluoridkészítményekkel fokozható a csontépítő sejtek aktivitása, a sejtfal szintjén ható készítmények (ún. receptormodulátorok) pedig a hiányzó ösztrogénhez hasonló hatást váltanak ki.
A felső végtag töréseit általában gipsszel rögzítik, de a törés típusától függően akár műtéti úton is gyógyíthatóak. A csípőtáji törések ellátását sürgősségi műtétek keretében végzik el, mert a combfej vérellátása töréskor nagymértékben romlik, ami a combfej elhalásához vezethet. A műtét során fémimplantátumokkal rögzítik az érintett terület anatómiai helyzetét. A beteg korai mobilizációja nagyon fontos, mert az időseknél nagy az ágyhoz kötöttségből adódó szövődmények kialakulásának veszélye (pl. tüdőgyulladás, embólia, trombózis).
A gerinccsigolya összeroppanásos töréseit a kezdeti stádiumban többnyire a kórházakban kezelik: a beteg általában fájdalomcsillapító infúziókat és gerincfűzőt kap, ami mellett megkezdődhet a páciens fokozatos mobilizációja, mozgásterápiája és gyógytornáztatása.
###A csontritkulás megelőzése
A megelőzésben, valamint a betegség súlyosbodásának elkerülésében kiemelt fontosságú a megfelelő táplálkozás, melynek lényege a kalciumban gazdag ételek, például a tejtermékek, halak, leveles zöldségek, szójatermékek fogyasztása. Az érintettek számára a csontrendszer egyensúlyáért felelős D-vitamin megfelelő mennyiségű fogyasztása is elengedhetetlen; amennyiben a napi étkezések nem fedezik az egyéni szükségletet, úgy azt az orvos által előírt módon táplálék kiegészítőkkel kell pótolni. A csontritkulásban szenvedők, valamint a veszélyeztetettek kerüljék az alkohol- és a koffeintartalmú termékek fogyasztását, valamint a dohányzást.
Fontos a megelőzésben a kiegyensúlyozott, a legtöbb izmot érintő és a legtöbb csontot terhelő testmozgás. A mozgás - kellő körültekintéssel - bármely életkorban elkezdhető; mindenképpen jó hatású a csontokra. A maximális hatást akkor érheti el, ha már fiatalkorban rendszeresen mozog és egész életében valamilyen sportot űz. Kombinálja az úgynevezett erősítő és a teherviselő gyakorlatokat! Az erősítő gyakorlatok (pl. úszás, biciklizés, különböző gépi edzésprogramok) fejlesztik az izmokat és kitűnőek a leggyakoribb szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-betegségek (pl. metabolikus szindróma) megelőzésében, azonban nem olyan hatékonyak az osteoporózis ellen, mint a teherviselő gyakorlatok (pl. gyaloglás, kocogás, futás, lépcsőzés, ugráló kötelezés, síelés).
Amennyiben már kialakult az osteoporozis, fontos az életmódbeli szemléletváltás, hogy a fokozott kockázatú személy - ha kell akár gyógytornász segítségével - olyan mozgássorozatokat tanuljon meg, melyek kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá teszik mindennapjait. Meg kell tanulni felmérni saját teljesítményünket, amitől mozgásunk biztonságossá válik, így megelőzhetjük a további baleseteket. A D-vitamint saját szervezetünk is képes előállítani, ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű napfény, így érdemes minél több időt a szabad levegőn töltenünk.
Az elsődleges prevenció a gyermek születésétől kezdődik, és a szükséges mennyiségű D-vitamin és kalcium bevitelét, valamint a fokozatos mozgásra nevelést foglalja magában!
A másodlagos megelőzés során a fokozott kockázatok megjelenésével párhuzamosan tudatosan járunk a szűrésre, a harmadlagos prevenció pedig azt jelenti, hogy megpróbáljuk a már meglévő csontritkulást gyógyítani, illetve minél inkább elkerülni a további várható szövődményeket!
